Hallottad-ë hírit a Kis Cserepësnek,

A Kis Cserepësnek és Szënt Margitának,

Szënt Margitán lakó juhász Vërës Pálnak

És az ű fijának, Vërës Jóskának?

5 Aki a Koponyán hét hajnalig ivott,

Hét álló nap táncolt, hét bárányt mëgëvëtt,

És egy álló hétig rejtőzött, aludott.

Ettül az ereji hét embërre rugott.

Hét embërre rugott altában ereje,

10 Hetvenhétre mikor rejtekibül ébrett,

Hét szív bátorsága az mind az övé vót;

Ílő Vërës Jóska alutt, mint a mëghótt.

Kőtötte az apja, kejj fël fijam, Jóska,

Szél fú az Intárul, nagy fekete fëlleg,

15 Kerüli a nyájat tengër csikasz fírëg,

Valami ellensíg, tatár vagy affíle.

Fëlsërkent oszt Jóska e szók hallatára,

Hanem nekifordult még nagyobb alvásra,

Még nagyobb rejtísre, még nagyobb húnyásra,

20 Fël nem kellëtt apja sëmmi hivására.

Akkor ment az annya, szülő idës annya,

Néki az elgyövő nagy bajt hogy elmondja;

Kőtötte e szókkal: kejj fël fijam, jóska,

De csak félig kelt fel, visszaesëtt alva.

25 Ment osztán a párja, a jegyes mátkája;

Szél fú az intárul, nagy fekete fëlleg,

Valami ellensíg, tatár vagy affíle,

Kerüli a nyájat tenger csikasz fírëg.

404Kedvese szavára, a baj hallatára

30 Jóska fël is ugrott nyomban a lovára.

Kardját fëlemelve, fënnën fohászkodva

Szaladt rá a pogány temírdek hadára.

Hej aki Isten vagy, lássad most vígëmet!

Mëghalok hazámír, szerelmes mátkámír,

35 Magyar nemzetëmír, apámír, anyámír,

Tiszta jó nevemír, az én Krisztusomír.

Ijj szavakat szólla, ösvint vág mëntibe,

Szekérutat nyitott visszagyövísibe.

Hanem akkor a lú kibukott alólla,

40 Szívit dárda járta, fejit tatár nyila.

Meghótt a hazájír, úgy ahogy azt mondta:

Apjájír, anyjájír, magyar nemzetünkír,

Hitës mátkájájír, a mi Krisztusunkír,

Ide van temetve a Vërës halomba.

(Nagyiván, Heves m. K. Kovács L. gy. 1951;

Vargyas 1960c: 511–512)